Beszélgetés Körösparti Péter DEHÖK-elnökkel, a HÖOK alelnökével
A képzési hozzájárulás (tandíj) ügyében is az urnákhoz járulnak a választópolgárok 2008. március 9-én. A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) február 9-én Egerben tartott közgyűlésén állásfoglalást fogadott el a népszavazással kapcsolatban, amelyben részvételre buzdítja a felsőoktatási hallgatókat. A HÖOK álláspontjáról és a népszavazásról kérdeztük Körösparti Pétert, aki a DE BTK HÖK tagjaként tölti be a Debreceni Egyetem Hallgatói Önkormányzatának (DEHÖK) elnöki és a HÖOK alelnöki tisztségét.
- A HÖOK „arra kéri a hallgatókat és mindenkit, akik eddig is támogatták céljainkat, hogy a Köztársasági Elnök által 2008. március 9-re kiírt népszavazáson – élve alkotmányos jogukkal – vegyenek részt és támogassák a HÖOK tandíjellenes küzdelmét.” Ezzel zárul az egri közgyűlésen elfogadott hivatalos közlemény. Itt nincs szó szerint kimondva, mit ajánl a HÖOK, hogyan kell szavazni.
- A HÖOK évek óta hangsúlyozza, hogy szakmai és nem politikai kérdésként kezeli a tandíjat. Ezért hangoztattuk mindig is a tárgyalások, a párbeszéd fontosságát. Alternatív javaslatot tettünk le a minisztérium asztalára, amely nem „alternatív tandíj”, hanem „a tandíj alternatívája”. Nem mindegy a szóhasználat: a mi javaslatunk egy, ami jelenleg is több egyetemen működő meglévő rendszer, kiterjesztése országos szintre. Ezt most persze igyekeznek kiforgatni. Elhangzott ugyanis, hogy azt a javaslatot, amelyet megfogalmaztunk, nem a tandíj helyett, hanem a tandíj mellett kellene bevezetni. Ez véleményem szerint – hogy finom legyek – a HÖOK lekezelése. Sőt egyesek még igyekeznek is félremagyarázni, és úgy állítják be a javaslatot, mintha elfogadnánk, hogy van tandíj, pedig ez egyáltalán nem így van. A közgyűlésen elfogadott nyilatkozatból szerintem kiderül, mit szeretnénk. A HÖOK, ahogy az intézményi és kari Hallgatói Önkormányzatok is, politikamentes szervezet, feladata a hallgatók érdekeinek szakmai képviselete. Ezt tesszük helyi és országos szinten egyaránt.
- Ezek nagyon szép elvek, de a népszavazás politikai ügy.
- A HÖK és a HÖOK mint szervezet politikamentes, ahogy említettem. Azonban minden szervezetben emberek dolgoznak, és az embereknek lehet, sőt kell is hogy legyen véleményük, akár politikáról van szó, akár bármilyen ügyről. Az én – hangsúlyozom, hogy személyes, ha úgy tetszik, választópolgári – véleményem az, hogy a tandíj nem alkalmas a felsőoktatás problémáinak megoldására. Ki kell mondanom, és úgy gondolom, az egyetemisták sem dughatják homokba a fejüket. A jövő értelmiségét képezi az egyetem, akiknek a véleménye döntő lesz az ország sorsáról, ezért kérek mindenkit arra, hogy alkosson véleményt és vegyen részt a népszavazáson.
- Miért nem jó szerinted a tandíj?
- A mai magyar felsőoktatást is meghatározó Bolognai Folyamat irányadó dokumentumaiban megfogalmazták, hogy a felsőoktatás közjó és közfelelősség, amelynek költségeit a társadalomnak fel kell vállalnia. A társadalomnak saját, jól felfogott érdekei miatt is finanszíroznia kell azon orvosok, pedagógusok, mérnökök (de ugyanúgy ácsok, kőművesek, cipészek) tanulmányait, akik tanulmányaik után a társadalmat fogják szolgálni, s adójukból mások számára is lehetőséget biztosítanak arra, hogy bekerülhessen a társadalmi felemelkedést jelentő felsőoktatásba. Tisztában vagyunk azzal, hogy átalakításra szorul a felsőoktatás finanszírozási rendszere, de az átalakítást nem a hallgatókon kellene elkezdeni, hanem pl. csökkenteni a felsőoktatási intézmények számát. Jelenleg 73 intézmény működik Magyarországon, amely a lakosság számához képest nagyon sok. A tandíj bevezetéséről úgy született döntés, hogy a felsőoktatás pazarló gazdálkodási rendszerében nem történt érdemi változás. Olyan ez, mintha egy lyukas vödörbe öntenénk a pénzt. A hallgatók fizetnek, így a felsőoktatási intézmények többletforráshoz jutnak, azonban semmilyen garancia nincsen arra, hogy ezt a pénzt másképp, hatékonyabban használják majd fel. Így abban sem bízhatunk, hogy a fokozott anyagi terhelés az oktatás színvonalának emelkedéséhez – így javuló elhelyezkedési esélyekhez és növekvő versenyképességhez – vezet majd.
- Mire használnák az intézmények a tandíjból származó bevételt?
- A jelenleg hatályos törvény szerint felét a tanulmányi ösztöndíjakra, felét egyetemi fejlesztésre kell fordítani. A tanulmányi ösztöndíjak összege azonban nem sokat változna, mert ugyanekkor a hallgatói normatívából a tanulmányi ösztöndíjra fordítható rész csökkenne. A fejlesztésekre fordítható résszel kapcsolatban azt jegyezném meg, hogy a Debreceni Egyetem a minisztérium szerint is az ország talán legkiválóbban gazdálkodó felsőoktatási intézménye. Az elmúlt években többmilliárdos fejlesztések valósulnak meg, az egyetemnek nincsenek kifizetetlen számlái. Vezetőink a tandíjbevételek nélkül is kitűnően gazdálkodnak. Az egyetem a tandíjbevétel nélkül eddig kiválóan működött és fejlődött, valószínűleg így lenne ez a jövőben is. Tudom, hogy más intézményekben nem ennyire jó a helyzet, és sok helyen jelentős hiánnyal küzdenek. Akkor viszont azokat az intézményeket kellene először átvilágítani, a pazarló gazdálkodást megszüntetni, és – ahogy korábban említettem – nem a lyukas vödörbe pénzt önteni.
- Azt mondják, a tandíj biztosítja, hogy a hallgató valóban megrendelő legyen a felsőoktatási intézményben, vagyis elvárhatja, hogy színvonalas képzést kapjon a pénzéért.
- A tandíj önmagában nem képes átalakítani a felsőoktatásban a hallgatói igényekkel kapcsolatban uralkodó mentalitást. A hallgatói igények megjelenítését szolgálná pl. az oktatói munka hallgatói véleményezése, amely ugyan évek óta törvényi kötelezettsége a felsőoktatási intézményeknek, mégis széles körű ellenérzés övezi, s számos helyen máig nem megfelelően valósul meg.
- Sok más országban van tandíj. Ott nem tiltakoznak?
- Jelentős különbségek figyelhetők meg a „tandíjpárti” országok adó- és társadalombiztosítási rendszerében. Magyarországon az állampolgárok sok adót és járulékot fizetnek, cserébe viszont az állam az élet számos területén ingyenesen biztosít számukra olyan szolgáltatásokat, amelyekért más, jóval mérsékeltebb adó- és járulékkulcsokat használó országokban fizetni kell. Igazságtalan, hogy amikor a magyar állampolgárok jövedelmük több mint felét valamilyen adó vagy járulék formájában az állam rendelkezésére bocsátják, fizetniük kelljen a felsőoktatásban való részvételért.
- Visszajön-e a szocializmus szelleme, ha nem lesz tandíj, ahogy azt néhányan állítják?
- Több nyugat-európai országban nincs tandíj, akkor ott szocializmus van? Ez nevetséges, nyilván az ezzel kampányolók sem gondolják komolyan. Viszont komolyan felvetik azt, hogy az egyénnek magának kell gondoskodnia a jövőjéről. Szerintem ez nem teljesen így van. A társadalom alapegysége a család. Az, hogy ki melyik felsőoktatási intézményt választja, vagy hogy jelentkezik-e egyáltalán valahová, a legtöbb helyen a család tagjai közösen döntik el – és a legfontosabb szempontok egyike, hogy mekkorák a megélhetési költségek az adott intézményben. Debrecenben egy hallgatónak átlagosan legalább havi 50000 forintba kerül a megélhetés (a lakhatás, étkezés, jegyzetek, szórakozás, utazás költségeit figyelembe véve), ehhez pluszban jönne a tandíj. Egyre több hallgató az iskola mellett dolgozik, de még nem ez a jellemző. Tegyük hozzá, hogy az egyetemi tanulmányok mellett végzett munka akár a tanulás rovására is mehet. A hallgatók a diákhitelt is felvehetik, de ezzel évtizedekre eladósodnak. Szóval az az általános helyzet, hogy a hallgatók tanulmányait túlnyomó részt a családjuk, a szüleik fizetik, ezért a tandíj az egész család anyagi helyzetét hátrányosan befolyásolja. Azokét a családokét, akiknek az adójából fenntartják az állami felsőoktatási intézményeket. Vagyis a tandíj olyan, mintha az emberek kétszer adóznának. 2007-ben – vélhetően a tandíj bevezetése miatt is – 18,5%-al kevesebben felvételiztek felsőoktatási intézményekbe, mint 2006-ban. Az igazságosság és a méltányosság sokszor hangoztatott szlogenje ellenére éppen azok kerülnek még távolabb a felsőoktatástól, akiknek ez talán egyedüli lehetősége volt társadalmi felemelkedésükhöz.
- Hogyan válaszolsz a népszavazási kérdésre?
- IGEN-t mondok. Remélem, hogy minden egyetemista és főiskolás a családjával együtt él alkotmányos szavazati jogával, és a március 9-i népszavazáson az „Egyetért-e Ön azzal, hogy az államilag támogatott felsőfokú tanulmányokat folytató hallgatóknak ne kelljen képzési hozzájárulást fizetniük?” kérdésre IGEN-nel voksol, mert ez az IGEN nem a szocialista múltba, hanem az európai jövőbe vezet.
Szatai Attila
